mályvavilág

 A nap igazsága:

egy oroszlán sosem tud második lenni, sőt akárhányadik, neki mindig az első hely kell, legyen szó bármiről. És ha ez nem következik be, akkor elkezdi emészteni magát, gyötrődik, és szomorú lesz... De mindezt persze nem mutatja ki, nehogy mások észrevegyék a gyengeségét...

köszönöm... :)

megszületett a legjobb barátnőm... :)

 Nem én vagyok, aki valamit akar
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamire vár
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamitôl fél
az te vagy és nem én
Te vagy, aki csinálhat valamit és nem én


hidd el, nekem akkor kellesz
ha már senkinek sem kellesz
hidd el, nekem akkor vagy jó
ha már senkinek sem vagy jó
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy

 Tudod, azon gondolkoztam,

hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy elfelejtsünk valakit.

Mennyi idő kell vajon, hogy ne gondoljunk rá.

Hogy már ne legyen különleges.

Lehet, hogy mindehhez csalódni kell?

Vagy még az sem elég?!

és fejjel a falnak?!

vagy egyáltalán van-e olyan, hogy felejtés.

mert még mindig velem vagy minden pillanatban,

az álmaimban, minden mozdulatomban.

Tudod, nem is szeretnélek elfelejteni...

 Engem nem lehet elfelejteni, 
értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy, 
de ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek - ugyan úgy.

Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák, 
régi csók ízét őrzi még a szám
Lehet így , lehet úgy, derű napfény kacagás, 
Nem pótol engem soha más.

Ezennel eljött az az óra, 
mely a búcsút hozza szelíden.
De ember emlékezet óta, búcsúval 
nem ért véget még a szerelem.

Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni.
Lehet így lehet úgy, de az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én. 

Ezennel eljött az az óra, 
mely a búcsút hozza szelíden
De ember emlékezet óta, búcsúval 
nem ért véget még a szerelem.

Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni
Lehet így lehet úgy, de az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.

(Szabó Eszter)

 Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörûséges gyönggyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy.

 "A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy.

Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb.
Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával."

11perc

hogy hogy vagyok?

hmm, érdekesen.hiányzol kicsit.hiányoznak a beszélgetések a séta közben. a mese nézések

NEM KELL ALUDNI AHHOZ, HOGY ÁLMODJUNK....

Tudod, azon gondolkoztam,

hogy mit is lehet egy olyan emberről gondolni,

aki fél tőled,

aki nem mer a szemedbe nézni,

akit félreismertél.

Mert tudod, nagyon rossz ez így,

mert nem akarsz rá haragudni,

de mégis ezt teszed.

Mert ő semmibe vett,

és nem gondol arra, hogy

ez neked nagyon fáj...

Félek az olyan emberektől,

akikben nincs annyi tartás,

hogy azt mondják,

NEM KELLESZ....

De mégis arra gondoltam,  hogy

nem is olyan rossz ember ő.

ezt próbálom elhinni,

hiszen rossz embert szeretni nem tudok..

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,
belém vágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: maga magával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

(Fodor Ákos)

De én nem akarom, hogy elsiess....

hm... azon gondolkoztam el, hogy a zűrzavar vonz engem vagy én a zűrzavart... elég fura. nincs most sem egy idézet ami rám illene. néha olyan elveszettnek érzem magam. tegnap ilyenkor nem voltam az. vagyis de.  lehet, hogy önmagamban vesztem el? és csak magamat kell megtalálnom ahhoz, hogy tökéletes legyen minden? mert tavaly ilyenkor minden az volt, csak mosolyogtam. most meg legszívesebben egyedül lennék, bárhol, csak valaki öleljen át. és azt is tudom, hogy ki legyen az a valaki, csak néha távolabbinak tűnik, mint amilyen valójában. lehet hogy én nem akarom annyira? vagy talán ő? nem tudom most ezt hogyan kezeljem. nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak ehhez az egészhez. mert nem akarok olyat mint tegnap ami volt, mert csak sírtam, és nem érdemli meg. este pedig mosolyogtam, és nem csak a vodka miatt, és most ezen tűnődök, hogy mi is lehet a sorsom. mert próbálom alakítani, de valahogy csak zavarosabb lesz mindig minden. hm. és van még valami, ami elég nagy probléma. egy tegnapi beszélgetés... vagy lehet hogy az inkább mai volt, nem tudom, Manóval... néha nekem sok. nagyon ismer, és ez baj. talán ő ismer engem a legjobban. és tudja azt is, hogy mennyire szeretem a csokifagyit.. és ezt most itt csak ő értheti, pedig nem is olvassa, de egyszerűen néha már nem tudok mit mondani, néha nem tudom, hogy mit szabad érezni... mert megmosolyogtatott, és egyszerűen jó volt, szavak nélkül. és ezt ős i tudja, és én is. más nem is értheti. senki nem tudja, hogy mi ez az egész, talán még mi sem. de nem is kell. és az a baj, hogy van valaki más. megpróbálok tőle elszakadni..... ebben a pillanatban érzem azt, hogy nem kellek neki. és most jött el az, hogy én már nem tudok ezért tenni. és amikor legközelebb találkozunk, ha egyáltalán találkozunk még, akkor tudni fogom, és érezni ugyanezt, és bántani is fog, mert most hiányzik. hiányzik valaki, akit csak elképzeltem.....

hát nem is tudom mit írjak. életem egyik legfurább napja volt a tegnapi, sok dologgal nem tudok mit kezdeni... összefutottam valakivel, akivel nem akartam, mert hétfőn nagyon megbántott. nem tudtam, hogy valaki egy mondattal ennyire össze tud törni....  és csak álltam előtte, és szólni sem tudtam nagyon. ez egy olyan ritka pillanat volt, mikor tényleg semmi értelmeset nem tudtam mondani, csak a sálamról beszéltem... az a pár perc nagyon padlóra küldött. mert eddig alig vártam, hogy végre találkozzunk, és mikor nem számítottam rá, eljött ez a pillanat. és elmenekültem. mert annak a pillanatnak nem akkor kellett volna lennie, nagyon megijedtem. mert attól félek, hogy nem vagyok elég jó. vagy hogy nem kellek. de ez már mindegy is, csak úszok az árral, egyszer csak lesz valami. vagy ennél több, vagy kevesebb, de mindenképp lesz valami, amit már várok. mert néha még az elutasítás is jobb a bizonytalanságnál...

Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tûnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egyszerûen elrendeltetett.
Grace klinika

Hát eljött ez az idő is. Elengedtelek. Már nem kell félni tőlem, meg semmitől. Dühös vagyok, mást nem is tehetek, csak vagyok magamnak. Vártam egy hívást ma, és csak vártam, és járt az agyam, hogy vajon mi rossz lehet bennem.Elég sokat gondolkoztam ma mindenfélén. De mégsem jutottam semmire. Így nem volt jó nekem. Belegondolva ez nem is volt valami, csak én képzeltem el, olyannak amilyennek szerettem volna, hogy legyen. Nem fogom tovább kínozni magam azzal, hogy elképzelek egy kis világot, amiben csak én vagyok, Te nem. Nem szóltál, neked van egy másik világ, amibe nem engedtél be. És én nem fogom ezt sajnálni, mert mindent megtettem... mert szerettelek...