hát most lett vége a csajos bulinak
csináltunk is angyalkát a hóba, és mosolyogtunk is a vodkától...de ez annyira nem lényeg,mert végig rád gondoltam, és nem úgy mint egy barátra..... egyszerűen te voltál aki kell, te voltál aki miatt nem akartam senkivel táncolni, mert nekem most te vagy...
nem tudom elmagyarázni...
imádok veled lenni, kiváncsi vagyok minden gondolatodra, mindenre ami te vagy, úgy érzem szükségem van rád
és ez nem egyszerű megszokás , ez annál sokkal több... te vagy, aki nekem különleges, te vagy, akire jó gondolni, ha rossz napom van...egyszerűen csak a te ölelésedre vágyom, vágyom arra, hogy megcsókolj, vagy csak egyszerűen arra, hogy engem hívj fel, ha bármi bajod van... vagy csak arra, hogy néha rám gondolj....
tudom, hogy nagyon messze vagy, és ez így nem lehet, de nagyon szeretném....hiányzol...nem tudom hogy mi van most velem, és hogy miért írok neked ilyeneket... mindenkinél fontosabb vagy...
nem tudom megmagyarázni, hogy miért...talán mert volt régen egy december, amikor beléd szerettem, és ez azóta így van, nem tudom...sosem tudtalak elfelejteni, bármennyire akartalak...most is úgy voltam veled, hogy pótolni akartalak mással , de nagyon nem megy... mert ő nem te vagy...
rájötterm, hogy téged akarlak, mert ..............
mert szeretlek.....
sajnálom, hogy volt olyan mikor nem kellettem neked, de tudom, hogy az is csak azért volt, mert megijedtél, hogy túlontúl szeretlek, és ezért sajnálom, hogy ennyie kimutattam az érzéseimet...ezért is utálom magam, mert olyan,mintha én rontottam el volna mindent, mert túl fontos voltál nekem....
nem tudom, hogy most mit érzek, csak annyit, hogy annyira várom már a hétfőt, és legszívesebben minden pillanatot veled töltenék, mert.....
mert rájöttem, hogy ez nem csak megszokás, hanem sokkal több, szerelmes vagyok......
remélem nem bántottalak meg, egyszeűen őszinte voltam, nem kell ezt megbeszélnünk, nem kell semmilyen érzelmedet kimutatnod, én megértelek, és barátként viszonyulok hozzád, csak ezt el kellett mondanom , ígérem nem lesz több ilyen, ígérem többet nem mondok ilyet, mert mindennél fontosabb vagy....
szeretlek Manóm.......
a levél:
Szia
Bocsánat h ilyenekkel zaklatlak.... nem is akarlak terhelni de muszáj leírnom.
Nem akarok neked bekeverni meg semmi rosszat sőt ... inkább jót úgyhogy kérlek de télleg ezt levelet vedd egy olyan levélnek amit meg se kaptál tőlem ....ennek a levélnek nincs semmi hátsó szándéka őszinteségroham
Már tegnap is gondoltam rá h felhívlak de valami miatt inkább nem mertem...mondjuk akkor biztos nem ilyen dolgokról beszéltem volna ...viszont már akkor is lappangott bennem a levél témája...
Amióta nem látlak, meg csak ilyen kicsiket kommunikálunk azóta nem találom a helyem a világban fura h ezt pont én írom le és pont neked de ez így van.
Kellet ennyi idő h tudjam értékelni azt aki vagy aki engem értékelt,elfogadott....értelek már.Nemhiába csak egy ember hallott tőlem eddig egy bizonyos szót...és az te voltál
(bazdmeg megkönnyeztem ...)
Igazából mikor ma így burkoltan tudattad velem h van valakid akkor így elhatároztam h nem kommunikálok annyira sokat veled és tiszteletben tartom a dolgaitok...viszont fura érzéseim támadtak....elvesztettelek ...gratuláció magamnak ...stb
Ezt látták rajtam itthon is h nincs minden rendben de nem tudtam elmondani nekik mi a baj...igazából most jött rám egy ilyen h kiírom magamból....ez egy kivételes eset soha nem csináltam még ilyet...gondoltam ezt csak te láthatod...viszont amint elküldtem törölni fogom
Hozzáteszem nem csak a hír hatására vagyok ki...
alapba, de ezt már mondtam.
Bocs csaponganak a gondolataim ezért nem összefüggő ez a levélke..
Igazad van amióta vége van azóta nincs olyan buli amire emlékeznék...szülinapomról is csak ilyen foltok vannak meg de ezt most had ne elemezzem....biztos vagyok benn naon sokat változtam ...(elcsúsztam picit)
Félek az elkövetkezendő időtől...nem tudom mi lesz...az biztos h sok embert meg fogok bántani vagy így vagy úgy ...pont azért mert nem találom a helyem
Látod saját életemet bonyolítom de hát így izgalmas nem igaz?!Szégyellem magam amiatt ahogy viselkedtem veled és nyomaszt is ....remélem nem haragszol rám...nekem most már az a fontos h boldog legyél...ha ezt úgy lehet megoldani h ne találkozzunk elfogadom...bár a tábla csokit amit nyertél azt együtt fogyasszuk ám el
Sztem tovább nem is untatlak levelemmel(amúgy sok minden kimaradt de hát a lényeg itt van benn) ha gondolod reagálsz rá ha gondolod nem....búcsúzóul ilyen kicsi betűkkel képzeld oda mintha halkan mondanám h :hiányzol
Pusyllak
ui:lehet eltűnök bár ez tőled is függ
szia
válasz:
hát szija
nagyon úgy voltam vele, hogy nem fogok válaszolni a leveledre... amikor elolvastam folytak a könnyeim. nagyon dühös voltam rád, hogy miért írsz nekem ilyeneket. nem értettem, de számítottam rá, csak, fura volt, mert te sosem írtál nekem, még fele ennyit sem... nem találod a helyed? valahogy megértelek. mióta szakítottál velem, csak azt keresem. nem találom magam sem. annyira még senki sem bántott meg, mint te a szakításkor. egyedül hagytál, a szó legkegyetlenebb értelmében... a kórházban nem is a térdem miatt sírtam, volt ami annál sokkal jobban fájt... akkor teljesen összetörtem lelkileg. de egy idő után csak ürességet éreztem. de volt olyan is, hogy azt akartam, neked is fájjon valami annyira mint ez nekem.utáltam, hogy te csak bulizol, és ilyen könnyen túl voltál az egészen.mert tudod: Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA... kétszer is... mert tudod, annyira meg akartam felelni, annyit változtam, de mindig azt éreztem, hogy nem vagyok neked elég jó. bármit vettem fel, nem tetszettem neked, sem a hajam, sem a cipőm, semmi. sosem mondtad, hogy szép vagyok, csak azt hajtogattad, hogy mennyire szeretnél más lányokkal is együtt lenni. ez engem mindig is bántott. de ennekellenére is nagyon szerettelek... és te csak úgy otthagytál. nem tudom, hogy most mit csináljak. mert sokáig te leszel nekem a legfontosabb, viszont nekem nem megy az, hogy gondolsz egyet, hogy neked nem kell ez az egész és ellöksz magadtól. mert mikor megöleltük egymást, minden porcikámmal akartalak, és szerettelek. de félek tőled... nem akarom, hogy többet bánts.... de ne tűnj el. mert én ezt súgnám halkan a füledbe: te is....
ezt a dalt hallgattam míg írtam: https://www.youtube.com/watch?v=qrkqAd7op3Y&feature=PlayList &p=3C67479A5053478C&index=18
és folytak a könnyeim....
(ez is egy olyan amit gondolj úgy, hogy meg sem kaptál...)
