mályvavilág

hát nem is tudom mit írjak. életem egyik legfurább napja volt a tegnapi, sok dologgal nem tudok mit kezdeni... összefutottam valakivel, akivel nem akartam, mert hétfőn nagyon megbántott. nem tudtam, hogy valaki egy mondattal ennyire össze tud törni....  és csak álltam előtte, és szólni sem tudtam nagyon. ez egy olyan ritka pillanat volt, mikor tényleg semmi értelmeset nem tudtam mondani, csak a sálamról beszéltem... az a pár perc nagyon padlóra küldött. mert eddig alig vártam, hogy végre találkozzunk, és mikor nem számítottam rá, eljött ez a pillanat. és elmenekültem. mert annak a pillanatnak nem akkor kellett volna lennie, nagyon megijedtem. mert attól félek, hogy nem vagyok elég jó. vagy hogy nem kellek. de ez már mindegy is, csak úszok az árral, egyszer csak lesz valami. vagy ennél több, vagy kevesebb, de mindenképp lesz valami, amit már várok. mert néha még az elutasítás is jobb a bizonytalanságnál...