mályvavilág

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?

(Máté Péter) 

Ha eljön az éj, a város aludni tér 
Ki álmos.
Kialszik a fény, s helyére, 
Sötétség borul a néma térre.

Csak én nem vagyok fáradt, 
Fekszem ágyamon,
S a Hold fényében táncot jár
A függöny az ablakon.

Messze szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
Mit akar a szíved.

Hát szállnék most veled, 
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
S megpihenek végre, fáradt ajkadon.

Csöndes az éj, s a szívem megnyugszik, 
Ha érzem,
Ha mellettem állsz, én nem félek, jöhet bármi.
A viharos éj csak múló veszély, el fog szállni.

És nem vagyok már fáradt,
Fekszem ágyamon,
S a Hold fényében táncot jár
A függöny az ablakon.

Messze szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
Mit akar a szíved.

Hát szállnék most veled, 
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
S megpihenek végre, fáradt ajkadon.

Messze szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
Mit akar a szíved.

Hát szállnék most veled, 
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
S megpihenek végre, fáradt ajkadon.

(Popovics György) 

 Nem tudom, hogy érzem magam. Nagyon beteg vagyok, és három vizsgám lesz a héten, nagyon jó.. Nem akarom leírni a kicsinyes gondjaimat, de mást sem akarok ezzel terhelni, szóval marad a blog. Egyre jobban és többször érzem magam egyedül, és ez nem jó. Sokan vannak körülöttem, de mégis sokszor vagyok magányos. Nem akarok szomorú dolgokról írni, de most nincs jó kedvem. Nincsenek nagy igényeim, csak azt szeretném, hogy valaki annyira szeressen, mint én őt. Mást és többet nem szeretnék. 

...Mennyi ki nem mondott érzés, 
mennyi elvesztegetett mondat, 
mennyi fel nem tett kérdés 
és mennyi meggondolt gondolat...

(Gergely István)

én most olyan furán érzem magam... a jövő héttől vizsgaidőszak, nem akarom, alig lesz időm.. meg így egyedül semmi nem jó. Vannak nagyon jó pillanataim, de elég sokszor vagyok szomorú. Egyik pillanatról a másikra megváltozik a kedvem, nem tehetek róla. Legszívesebben csak feküdnék egy meleg paplan alatt valakivel, aki átölel… jó lenne most is. Kakaót innék vele, és a kezét is megfognám. Szeretném…. 

 Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.

(Katicától)

 az első csók varázsa... :) 

  Gyere közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
- Én akarlak eltaszítani.

(Fodor Ákos)

 tudod, azon gondolkoztam, hogy miért van ez így...

miért kell mindig határokat szabni... 

miért nem lehet csak szárnyalni.

tudod, ez így nem jó.

nem vagyok szomorú, nem, 

mert nem akarok, mert nem szabad,

mert nem érdemled..

és tudod, ezt mind te csináltad,

te kezdted el,

de most már fejezd be nélkülem... 

 csak Te meg én...

a szakadék peremén...

hiányzol...

 You left a hole where my heart should be

 Türelmetlen vér nyargalt ereinkben,
szerettünk volna mindig menni, menni,
mit is sejtettük, hogy ez itt a minden,
és ami aztán jött, a semmi, semmi.

(Kosztolányi Dezső)

  You left a hole where my heart should be....

.... ébren vagyok még, írtam smst, ezek szerint nem kaptad meg. ma veled aludnék. valami miatt hiányzol és különleges vagy nekem. de holnap van az a nap.. tudod.. nem tudom, hogy viszonyuljak hozzád. mert már most rossz nélküled.egyszerűen veled akarok lenni... tudom nem szabad. és rossz, hogy neki írod hogy szereted. ez az ami miatt nem tudom így folytatni. így nem megy, önző vagyok. egyszerűen csak ölelnélek. de az a rossz , hogy te ezt nem mutatod.. és nem érzem ezt az egészet. ha szeretnéd, én elengedlek, nehéz lesz, tudom. de ha nem megy a szakítás megértem, és megértem azt is, ha vele szeretnél lenni, csak kérlek mondd meg, és ennyi. én megpróbálom tiszteletetben tartani, de tényleg. és akkor nem csókollak meg többet...lehet túl őszinte vagyok, bocsánat. de ezt érzem. túl fontos vagy...sajnálom hogy így leírtam, biztos fura lesz olvasni, de el kellett mondanom. hiányzol...

  A bánat, a bánat feltámad, és nem menekülhet el senki.
Jajj, de nehéz most boldognak lenni. Vasárnap
csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,
túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.
Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,
folyjon csak - sajnálom magam.
Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,
egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet.

Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.
Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.

(Vad Fruttik)

 régen voltam ennyire dühös...

tényleg nem tudom félretenni a büszkeségem.

nem tudom elviselni, hogy nem én vagyok az első,

hanem valaki más...

egyszerűen magamtól is félek,

félek attól, hogy őszinte legyek,

hogy elmondjam mit érzek,

hogy milyen vagyok,

hogy én legyek az első,

félek attól, hogy félek...

 "MINDEN megérint: 
- Úgy látszik: sose nő be 
a szivem lágya." 
(Fodor Ákos: Summa)

"Meg tudod állni? 
ne cuppantsd el a puszit: 
akkor tovább tart!" 

(Fodor Ákos: Gyakorlat, gyerekeknek)