hm... azon gondolkoztam el, hogy a zűrzavar vonz engem vagy én a zűrzavart... elég fura. nincs most sem egy idézet ami rám illene. néha olyan elveszettnek érzem magam. tegnap ilyenkor nem voltam az. vagyis de.  lehet, hogy önmagamban vesztem el? és csak magamat kell megtalálnom ahhoz, hogy tökéletes legyen minden? mert tavaly ilyenkor minden az volt, csak mosolyogtam. most meg legszívesebben egyedül lennék, bárhol, csak valaki öleljen át. és azt is tudom, hogy ki legyen az a valaki, csak néha távolabbinak tűnik, mint amilyen valójában. lehet hogy én nem akarom annyira? vagy talán ő? nem tudom most ezt hogyan kezeljem. nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak ehhez az egészhez. mert nem akarok olyat mint tegnap ami volt, mert csak sírtam, és nem érdemli meg. este pedig mosolyogtam, és nem csak a vodka miatt, és most ezen tűnődök, hogy mi is lehet a sorsom. mert próbálom alakítani, de valahogy csak zavarosabb lesz mindig minden. hm. és van még valami, ami elég nagy probléma. egy tegnapi beszélgetés... vagy lehet hogy az inkább mai volt, nem tudom, Manóval... néha nekem sok. nagyon ismer, és ez baj. talán ő ismer engem a legjobban. és tudja azt is, hogy mennyire szeretem a csokifagyit.. és ezt most itt csak ő értheti, pedig nem is olvassa, de egyszerűen néha már nem tudok mit mondani, néha nem tudom, hogy mit szabad érezni... mert megmosolyogtatott, és egyszerűen jó volt, szavak nélkül. és ezt ős i tudja, és én is. más nem is értheti. senki nem tudja, hogy mi ez az egész, talán még mi sem. de nem is kell. és az a baj, hogy van valaki más. megpróbálok tőle elszakadni..... ebben a pillanatban érzem azt, hogy nem kellek neki. és most jött el az, hogy én már nem tudok ezért tenni. és amikor legközelebb találkozunk, ha egyáltalán találkozunk még, akkor tudni fogom, és érezni ugyanezt, és bántani is fog, mert most hiányzik. hiányzik valaki, akit csak elképzeltem.....