Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
de ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek - ugyan úgy.
Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
régi csók ízét őrzi még a szám
Lehet így , lehet úgy, derű napfény kacagás,
Nem pótol engem soha más.
Ezennel eljött az az óra,
mely a búcsút hozza szelíden.
De ember emlékezet óta, búcsúval
nem ért véget még a szerelem.
Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni.
Lehet így lehet úgy, de az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.
Ezennel eljött az az óra,
mely a búcsút hozza szelíden
De ember emlékezet óta, búcsúval
nem ért véget még a szerelem.
Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni
Lehet így lehet úgy, de az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.
(Szabó Eszter)
