Hát eljött ez az idő is. Elengedtelek. Már nem kell félni tőlem, meg semmitől. Dühös vagyok, mást nem is tehetek, csak vagyok magamnak. Vártam egy hívást ma, és csak vártam, és járt az agyam, hogy vajon mi rossz lehet bennem.Elég sokat gondolkoztam ma mindenfélén. De mégsem jutottam semmire. Így nem volt jó nekem. Belegondolva ez nem is volt valami, csak én képzeltem el, olyannak amilyennek szerettem volna, hogy legyen. Nem fogom tovább kínozni magam azzal, hogy elképzelek egy kis világot, amiben csak én vagyok, Te nem. Nem szóltál, neked van egy másik világ, amibe nem engedtél be. És én nem fogom ezt sajnálni, mert mindent megtettem... mert szerettelek...
2010.01.20. 21:46 | mályva | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://malyva.blog.hu/api/trackback/id/tr141688801
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
