Mai horoszkóp:
Bármilyen áldozatra képes, ha valaki fontossá válik az Ön számára. Igyekezzen ezt úgy tenni, hogy a másik ne érezze magát lekötelezve és semmiképp ne tegye szóvá, hogy Ön mi mindent megtett. Ha nem tud teljesen önzetlenül, az elismerés igénye nélkül adni, akkor inkább ne adjon!
A nap igazsága:
Nem Rá voltam mérges, hanem magamra! Én voltam az igazi szadista! Lehet, hogy nálam van a korbács, de én kötöztem oda magam! Odakötöttem magam egy olyan férfihoz, aki szűkölve retteg attól, hogy lekössék... (Szex és New York)
...A férfi mindig szerettte a zenét. Páratlan hangszerre talált a lányban, hiszen olyan hangot tudott adni, amelyre egyetlen hangszer sem volt képes: érzett és gondolkozott egyszerre; úgy tudottt zúgni, mint az őszi vihar, amely hangtalan suttogássá válik....
Titokzatos, boldog, megnyugtató szorongással hallgatta ezt a muzsikát, a lány lényének zenéjét, amelyet úgy érintett meg, hogy ezzel az érintéssel megsemmisítette....
(Kierkegaard)
„Eddig sohasem éreztem, amit most érzek.
Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek.
Most félek! Most akarom, hogy kelljek…”
/ Szilvási Lajos: Egymás szemében /
.........
A nap igazsága:
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
(Coelho)
„Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak!
Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem)!
DE TÚLÉLTEM!
És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem... és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!!!
A harcba elszántan kell menni,
Az életet szenvedélyesen kell átölelni,
Emelt fővel veszteni és merészen győzni,
Mert a világ a bátraké és
AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”
/ Charles Chaplin /
Petrának
Tegyél egy lépést felém
Érints meg a szívem mélyén
Megtalálod, mit neked rejtegettem.
(Gubcsi Lajos)
Ha egyszer is érzed,
hogy tőlem dobban a szíved
ha csak egyszer is tőlem kéred,
hogy lelkem adjam érted
Ha egyszer is várod,
hogy ébren őrizzem álmod,
Ha csak egyszer is tőlem kéred, úgysem érhet véget, s várlak téged!
Nem kérhetem,
add most nekem,
amit úgysem tudnál.
De még elhiszem,
biztos vár...
(Zséda)
"- Várj!
- Mi van?
- Nem tudom, csak várj!
- Mit akarsz, Joel?
- Csak várj! Csak azt kérem, hogy várj, amíg… csak egy kicsit.
- Rendben van.
- Tényleg?
- Én nem vagyok rendszerezett elme, én egy kusza lány vagyok, aki a békéjét keresi. És nem vagyok tökéletes.
- Most nincs, amit ne szeretnék rajtad. Nem tudok oly…
- De majd lesz! Majd lesz! Igen. Idővel kitalálsz majd egyet és mást, én pedig rád unok. Csapdában érzem majd magam, ahogy mindig.
- Nem baj.
- Nem baj?
- Nem.
- Jól van?
- Jól van."
https://www.youtube.com/watch?v=WIVh8Mu1a4Q
Szokásos dolog az év első napján:
1. Nem pakolom az összes dolgomat Katica ágyára
2.Megpróbálok kevesebb csokit enni
3.Még januárban beiratkozom egy tánciskolába
4.Továbbra sem fogok dohányozni
5.Megpróbálok nem utálni senkit, de tényleg senkit...
6.Nem leszek ennyire önző
7.A ruháimat mindig a helyére teszem vissza(még akkor is ha nagyon fáradt vagyok)
8.Még januárban megnézem az Othello-t:)
9.Megpróbálok kitartóbb lenni tanulás terén
10.Beoltatom magam bárányhimlő ellen (bármennyire is félek a tűtől)
11.Megpróbálok egy érzést elkerülni
12.Megtanulok főzni, de tényleg:)
13.Nem mutatom ki ennyire az érzéseimet
14.hm és nem leszek ilyen pletykás:)
szerintem ennyi elég is... :)
Ilyen volt 2009:
Január: sok-sok vizsga, Manó, mikrós kifutott forrócsokis sütinek álcázott valami, korizás a Balcsin, sok mosoly
Február: Manó, Kockás Pannis farsang, Paff :), Chicago (sok ijesztgetős lövéssel), félmeztelenül hógolyózás a parton…
Március: (de lehet februárban volt, nem emlékszem) öten egy koli szobában:), Manó, vicces út hazafele (erről ennyi elég is:))
Április: a kirándulás:), Manó, hajózás, hullámok, hideg, hegymászás, Manó, sok mosoly
Május: Manó, mosoly, szombathelyi koncert:), a közös főzés:), a névnapom, hm mi is volt még…
Június: sok vizsga, ZP, Manó, füredi hamburger ami tényleg nagyon finom volt, kikötő, deszkásverseny, horgászás(persze hal nélkül), sátorépítés, Manó, tűzgyújtás egy erdő közepén, reggeli megázás, sok mosoly na és a felejthetetlen pesti út:)
Július: Manó, Balaton, Volt Fesztivál, 4en a kétszemélyes sátorban, Ancsa :), Matild, a guminő :) vicces sátrazás, ami nem is volt az, csak kipakoltunk és otthon aludtunk, mert felhőszakadás volt, lovak mindenhol:), eladók gyöngye voltam:), na persze meg a szülinapom, a legfinomabb csokitortával és sok mosollyal meg azzal a felejthetetlen tánccal….
Augusztus: Manó, Hotel Menthol, mosolygós deszkásverseny:), csepeli ruhabemutató, egy hét a Dunán, Balaton, Ausztria…, Mázli, és valami szomorú…
Szeptember: a műtét, egyetem, torna, és az a felejthetetlen buli Szeparéban, Manó nélkül
Október: Bécs, sok séta, Duna part, csók, csillogó szemek.. mosoly:)
November: újra a hajón, sok kétségbeesés, sok álmodozás, sok ölelés, és mosoly
December: rengeteg munka, sok vizsga, sok szép világító masni, mosoly, ölelve aludni, karácsony…
Hát ez volt az elmúlt egy év. Elég fura volt, de majdnem minden pillanatát imádtam. Nincs olyan dolog, amit meg akarnék változtatni, így volt jó. Sokat nosztalgiáztam az elmúlt pár napban, ezért írtam le így, hogy mi történt velem. Biztosan nagyon sok mindent kihagytam, főleg azokat a dolgokat, amik az utóbbi időben történtek velem, de azokat még nem tudom megfogalmazni, majd talán egyszer..:)Azért remélem, hogy a következő év még ennél is mosolygósabb lesz, de erről most nem is írok többet, majd kiderül....
Csak mert örök, és mert színház az egész világ...
https://www.youtube.com/watch?v=PKYNiJruDuA
:)
Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.(Csernus Imre)
Hát lehet én nem ilyen vagyok. Kimutattam az érzéseimet, pedig nem kellett volna. Nem bántam meg. De most van egy dolog, ami bánt, amit nem tudok rezzenetlen arccal kibírni. Ezért valószínű, hogy egy darabig nem írok a blogra, hanem csak a naplómba.
Tudtam hogy mostantól nincs megállás, és meg fogom ismerni a mennyországot és a poklot, az örömet és a bánatot, az álmodozást és a kétségbeesést. Tudtam, hogy nem bírom tovább visszatartani a szélvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl.
Coelho
Ez most nagyon igaz rám. Nem tudom magamban tartani az érzéseimet, pedig lehet az lenne a legjobb. Nem tudom, hogy mit kellene tennem. És azt sem tudom, hogy pontosan mit érzek. Mert rájöttem, könnyű így blogon keresztül leírni az érzéseimet egy-egy idézettel, de élőben minden teljesen más. Kicsit megijedtem ma reggel. Utoljára Manóval aludtam együtt, sőt az utóbbi több mint két évben csak vele aludtam. És fura volt ma melletted aludni. Nem volt rossz, nagyon tetszett, imádtam, ahogy öleltél. De most olyan zavarosak az érzéseim. Lehet, hogy egy kicsit elbizonytalanodtam, vagy talán előjött a régi csalódás, nem tudom. Félek most. Félek attól, hogy túlontúl megbízok benned. Tudom, hogy te is félsz, és lehet ezért ilyen nehéz. És most csak ülök az ágyamon. Legszívesebben hisztiznénk, kiabálnék, de nem megy semmi ilyen. Csak vagyok, rád gondolok, arra, hogy vajon mit érezhetsz. Nem vagyok most önző kivételesen, nem vagyok az a lány, hogy ha nem szeretsz, akkor már nem is kellesz, hanem keresek mást. Nem vagyok ilyen lány. Pedig egyszerűbb lenne. Talán tudok még várni, csak nem tudom meddig. Mert veled szeretnék lenni, csak nagyon félek, félek az új érzésektől, magamtól, és tőled is.
Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot.
V. Fable
Mondd, játszanád velem, ha kérném,
Az életed, veled én nem félnék,
Játszanék veled, remélném,
Az életem neked épp jó játék.
S ha felrónák nekünk, hogy élni így nem érdekünk,
Mi csak nevetve köszönnénk szépen,
Mert ha véget ért a játék veled, tudom jól, hogy vár még
A játékos végtelen.
(Anna an the barbies)
mert én játszanék Veled.... és remélem Veled vár a Végtelen.... hiányzol....
Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?
Micimackóból
Elfelejtem magam,
láss olyannak, amilyennek szeretnél,
amilyennek a felfedező izgalom
sejtjeidbe égeti megtört alakomat.
Nem leszek más, csak az,
akinek megláttak szemeid,
s akinek a várakozás napjaiban
magadnak szeretnél.
Minden leszek, ha akarod,
csak nyugtasd rajtam szemed,
s érints meg minden pillanatban,
hogy megéljem a holnapot.
(Nagy István Attila)
És amíg hiszünk az álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.
(Richard Bach)
