mályvavilág

 évek óta először nem írok fogadalmat. érdekes érzés, mert annyi mindent elvárok magamtól, mégsem írom le a dolgokat. most egy kicsit üresnek érzem magam. üres vagyok a szó legkegyetlenebb értelmében. kevés érzés van most bennem. sőt szinte nincsenek is. nem is tudom ezt az állapotot hogy lehet nevezni. most beszéltem manóval elég sokat. érdekes ez az egész. minden ellenünk szól, még ő is. ő is üres. tárgyilagos. valami elromlott az érzéseimmel kapcsolatban. romhalmaznak érzem magam, olyannak aki egyedül van. nagyon egyedül. lehet hogy sokszor mosolygok, de most már az sem jelent semmit. nincs olyan ember aki a mosoly mögé nézne, és meglátna engem. tudom nem vagyok sem szép, sem tökéletes, nem szeretek rendet rakni és mosogatni sem, de talán ezek nem olyan nagy hibák. és talán egyszer lesz olyan ember aki a hibáimmal együtt szeret. nem kell nagyon szeretnie, csak annyira, mint én őt.. (vagy mint a csokifagyit...)