amikor valaki nagyon fontos nekünk, őt a legnehezebb elengedni. és én most ezt teszem. nem adtam fel, nem erről van szó, nem. és most nem is a büszkeségről. hanem mikor jobb ha ...
ezt írtam, de nem tudom folytatni, mert nagyon dühös lettem, ahogy elgondolkoztam. nem is fejeztem be, semmi. egyszerűen utálom ezt az egész helyzetet amiben benne vagyok, amibe belekevertek. be akarom tartani a határokat, de úgy érzem azok már nem léteznek. nem akartam ilyen nő lenni, aki megbánt másokat, aki ennyire önző és dühös. aki utál valaki mást. ez mind gyengeségre vall. de most is sírok, mert nem ölelhetek meg valakit, mert nem csókol meg, mert nincs velem. nem gondoltam, hogy eljutok erre a szintre. nem mondhatom el neki, nem akarom ezzel is bántani. csak nem értem mi a baj velem...
