Késő van, de még nem vagyok fáradt... eddig dolgoztam, és gondolkoztam. nem értem magam... miért olyan kell, aki sosem lehet teljesen az enyém? .... :( tegnap délután fogta a kezem, boldog voltam. most is az vagyok, hiszen ha csak egy pillanatig fogja a kezem, nekem az is elég lenne... és több volt az egy pillanatnál. de telhetetlen vagyok, így csak magamnak okozok szomorúságot. hiszen nem birtokolhatunk senkit,és ő sem minket. nem is azt akarom, hogy az enyém legyen, hanem annyit, hogy engem szeressen, csak engem... és úgy szeressen, hogy mellette szabad, nem "kötözöm " magamhoz, de mégis velem akarjon lenni...szabad akaratából.... és ez lenne a világ legnagyobb kincse...
szabad akarat....
2009.11.07. 03:27 | mályva | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://malyva.blog.hu/api/trackback/id/tr821506134
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
