mályvavilág

Jó volt ma veled lenni, nagyon tetszett az egész hangulata. Most is azt a dalt hallgatom, amit tegnap éjszaka:) csak mosolyogni tudok. Tetszik, hogy varázsa van az egésznek.  Jó érzés volt felébredni, mikor elaludtam a mese közben, lehet álmomban mosolyogtam is.. Nem tudnék nevet…

Elengedtem.... Nehéz volt, sokáig őrlődtem, szenvedtem, de elég volt. Magam akartam lenni, olyan, mint régen mosolygós, szerelmes, olyan, akit szeret valaki. Most mosolygok, talán szerelmes vagyok, talán szeretnek.... talán. Nem szeretem a bizonytalanságot. De mikor itt volt nem voltunk…

"Azt álmodtam hogy egy kéz siklik végig a tarkómon. És hirtelen ébredtem ez után. Nem volt kéz. Nem voltál te sem velem. Átfordultam a másik oldalamra, és belefúrtam a fejem a párnámba. Nem bírom. Akár még egy perc is nélküled és meghalok. Nem kapok levegőt ha nem vagy…

Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze:…