én: tőled függött az egész. te léptél ki belőle. nem játszhatsz velem. nem kellettem neked. és döntöttél. de előtte persze küzdöttél a kapcsolatunkért. és gondolom ezt a küzdelmet éreztem ausztriában is.... azért sírtam végig azt a 3 napot... felnőttek vagyunk már annyira, hogy ne kínozzuk egymást. olyan nincs hogy egyszer kellek, egyszer meg nem... amit utoljára írtam levelet, annak még igaz amit a végére írtam. de addig tényleg a barátodként fogok viselkedni... és az hogy mondod egyszer hogy megbántad meg hogy hiányzom, nem jelenti azt, hoy én az elmúlt egy hónapot el tudom felejteni. mert ez nem ilyen könnyű
nem ígérek semmit...nem tudom. nem ígérek semmit.nem élem bele magam semmibe. és valószínű nem is fogok tenni érte. ez most nem az én dolgom.
manó:azért sem mert sztem is tök durva amit csinálok
és utálom h bekattanok néha és emiatt is már úgy gondoltam azt a levelet is h ezzel lezárom ezt a dolgot mert nem éreztem azt h ....esélyem lenne...3 szor
...
én: és lezártad?
manó: nem
én:teljesen összevissza vagyok
mert hiányzol hiányzik, hogy megölelj
hiányzik az hogy rám nézz
hogy együtt aludjunk
hogy reggel ne tudjunk felkelni
hogy elkéssünk
hiányzik hogy szerettél
Manó: nekem is mert naon kellemes emlékek és jó visszaemlékezni, csak az rossz h most ...nem tudlak megölelni
én: ha most azt mondanám, h folytassuk mit mondanál?
Manó: folytassuk
ez az oka mindennek. én nem tudnám folytatni. jó volt ma beszélgetni, most nem sírok, de ennyi. hiányzik, bevallom. de van valaki aki egyre fontosabb....
