Összevissza lett az életem... nem találom magam. nem vagyok szomorú, de amikor kilépett az ajtón, a szó legkegyetlenebb értelmében egyedül maradtam...
valaki túl sokat jelent nekem, és ettől egyre jobban félek. nem attól, hogy szomorú leszek, hanem attól, hogy máshoz ment haza...
lehet valakit ennyire szeretni?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
