mindig is voltak olyan emberek, akik megpróbáltak visszarángatni a földre. utólag visszagondolva általában igazuk volt, de akkor sosem értettem miért mondanak olyan csúnya dolgokat. ma így indult a napom, szállj le a földre, nem ő az, nem ő kell neked... és ezt mind korán reggel a nővéremtől kellett hallanom. elszomorodtam. úgy csinál, mintha az élete tökéletes lenne. próbálom reálisan nézni a dolgokat, de rájöttem nincs értelme. és nem csak ezzel kapcsolatban. nem lenne érdemes felkelni, ha mindent reálisan látnánk, meg kell adni az esélyt a boldogságra. az, hogy pár hónap múlva ismét boldogtalan leszek eltántorít, akkor sosem leszek boldog igazán. nem gondolok erre, álmodom az életem, és élem az álmaim...