"Megtettem,
Újra, újfent, új formában,
Oly ismerős, bár ezt még nem láttam,
Mindig ugyanaz, mindig kicsit máshogy.
Elvettem,
Szétszedtem, és nevettem.
Aztán sírtam hogy tönkretettem,
De ha lehet, újra megteszem.
Megettem,
Lenyeltem, elharaptam, szétrágtam,
Kikerekedett szemem, s észrevettem,
Elrepedt fiolád, s mérged lényétől kitöltve lettem.
Megbénultam.
Úristen mit tettem?!
Tudtam, s csak egy nagyot nyeltem.
Elvesztem, de valahogy aztán csak meglettem.
Megbántam,
Soha többé, semmikor, semilyen formában,
Csak még egy korty, egy új lélegzet, új harapás,
Minden nap az utolsó, mindegyik az első,
Innen már nincs több reggelem, nincs életem."
Ezt ma kaptam... nekem írta valaki, akit nem tudok hova tenni... fura, nem tudom mit érez, zavaros... de én úgy érzem, hogy nem kavar fel... mert ma nagyon jó volt nekem:) imádom:)
