Nem tudom leírni az érzéseimet, nem vagyok összezavarodva, csak egyszerűen nem jönnek a szavak...Éjszaka mindig betakartál, megmozdultam egy picit, akkor jöttél közelebb, és átöleltél.. Úgy érzem itt nem kell kimondani, hogy mi van közöttünk. Lehet, hogy egy éve azt mondtuk, hogy legyen vége, de nem sikerült, nem akarunk elszakadni egymástól. Ennek valószínű valami fura oka lehet, csak nem tudom, hogy mi.. de nem baj, nekem ez az egész így tökéletes, hiszen, ha csak egy pillanatra ölelsz át, vagy ha csak egy pillanatra láthatlak, nekem az az egész világot jelenti...ami mályva...:)
meghitten...
2008.10.04. 10:18 | mályva | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://malyva.blog.hu/api/trackback/id/tr59695530
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
